KORÁBBI TÁBORAINRÓL

Tíz éve táborozunk a Balatonfelvidéken, minden nyáron más-más kort játszunk a gyerekekkel.

A táborban különböző tárgyakat készítünk /ezeket természetesen ki-ki hazaviszi majd/, melynek kapcsán számos  - a korra jellemző és lényeges -  témakörrel ismerkednek meg a gyerekek. A tárgyalkotó foglalkozások mellett készülünk a tábort záró, a szülőknek, testvéreknek, rokonoknak tartandó bemutatóra.

Természetesen jó időben strandolunk is, hűvösebb időben kirándulunk; van szabadidő, vitézi próbapálya, íjászat. És van éjszakai őrség, tábortűz, szalonnasütés és bográcsolás.

Voltunk HONFOGLALÓK csúcsos süvegben, veretes övvel felövezve, lányaink pártával-hajfonatkoronggal ékesen. Megtanultuk rovásbotra faragni üzeneteinket, kifeszíteni íjainkat, célba lőni nyilainkat. Őrségünk éberen vigyázta társai álmát, így időben riadót fújt: bátran szembe szálltunk a sötét éjen támadó besenyőkkel, s elkergettük a betolakodókat.

Megismertük az ősi regéket, s a tábor zárásaként bemutattuk a Csodaszarvas, Csaba királyfi és a Fehér ló mondáját.

Felidéztük SZENT ISTVÁN korát: sisakos-pajzsos hadaink büszkén hordozták zászlós lándzsáikat, a királyné udvarhölgyei illő fejfedőben, bizánci ékszerekkel díszesen adták át templomainknak a maguk hímezte kehelytakarókat. Szerzetesként oklevelet írtunk lúdtollal, míg körmünkre nem égett a gyertya, melyet ugyancsak magunk mártogattunk szorgosan. Éji nyugalmunkat e korban is támadás háborgatta, de mi ismét bátran visszavertük azt.

Végül bemutatónkon a király ispánja törvénynapon tett igazságot az új törvények szerint.

SZENT LÁSZLÓ korában vitézül forgattuk harci bárdjainkat, s nemzetségi lobogónk jelét viseltük pajzsainkon. Lovunk nem volt, hát készítettünk magunknak szilaj paripát, s így kergettük meg a sötétben betörő kunokat. Lányaink ügyességét színes fonások, ékes ruházat dicsérte.

Bemutatónk a lovagkirály legendáit jelenítette meg.

LOVAGOK ÉS VÁRÚRNŐK az Anjou királyok korában voltunk már öt évvel ezelőtt. Sisakunk rostélya már felcsapható, pajzsunk már címerpajzs, kardunk egyenes lovagi kard. Várkisasszonyaink fátylas fejdíszben, hosszú ruhában méltóságteljesen vonultak a lovagi tornára, ahol átöltözvén lovagi sisakba, méltó ellenfelei voltak az ifjaknak.

Címeres leveleinket magunk írtuk, pecsételőt is magunk faragtunk, Károly Róbert aranyforintját is magunk vertük.

Bemutató lovagi tornánkon várurunk az ifjakat lovaggá ütötte, majd valamennyien együtt táncoltuk a méltóságteljes lovagi táncot.

MÁTYÁS KIRÁLY UDVARÁBAN a fekete sereg pajzsos, alabárdos katonái az udvari mulatságon illő ruhát és barettet viselve kérték táncra kisasszonyainkat. A mulatságra zörgődobbal és kasírozott, csillagképekkel díszített álarccal készültünk. S hogy a tudományokat is megbecsüljük, a corvinák mintájára könyvet kötöttünk. Jutott idő azért testünk edzésére, ügyességünk próbájára, s számháborúra is. Éjnek évadján pedig kiűztük a déli végeinken portyázó törököt.

Táborzárásként részt vehettünk Mátyás király követfogadásán, melyet nagy reneszánsz mulatság követett.

A TÖRÖK VILÁG IDEJÉN nehéz volt az élet: a Végvár kapitánya gyakran rendezett hadi gyakorlatot, melyen a teljes várnép részt vett. Vár maketten tanultuk meg, hogyan kell végvárunk védműveit megerősíteni. A vitézek törökös sisakot és tárcsapajzsot viseltek, s csak békeidőben került fejükre süveg díszes süvegforgóval. A nagyasszonyok hajukban rezgőtűt, keblükön násfát viseltek, a lányok fejét párta keretezte. Kelengyéjüket úrihímzéssel díszítették, s gyakran leveleztek egymással, távol lévő férjükkel, olykor még török asszonyokkal is.

Bepillantottunk a törökök életébe is: készítettünk tugot, réztálcát és török édességet.

Bemutatónk Bethlen Gábor udvarát elevenítette meg, egy török követ fogadását, kinek tiszteletére vitézi párviadalt tartottunk. A török követ Karagöz játékkal szórakoztatta a fejedelmi udvart.